Ugrás a tartalomra

Nagyjaink

Intézetünk elődintézményét, az MTA Automatizálási Kutató Intézetet (AKI) 1964-ben alapították. Az MTA AKI 1973-ban egyesült az MTA Számítástechnikai Központtal (SzK), és felvette az MTA SZTAKI nevet. Intézetünk 2019-ben az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH), majd 2023 óta a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat tagjaként, HUN-REN SZTAKI néven működik. Létrejöttünkben, fejlődésünkben legkiemelkedőbb, meghatározó szerepet játszó, már nem élő, nagy hatású kutató - Benedikt Ottó, Csáki Frigyes, Frey Tamás, Hatvany József, Rácz István, Tarján Rezső, Uzsoky Miklós, Roska Tamás, Inzelt Péter, Vámos Tibor - portréját mutatjuk be röviden.

Ők azok, akik a számítástechnika és automatizálás hazai úttörői közé tartoznak és pályájuk összekapcsolódott a két elődintézménnyel, majd néhányuké folytatódott az egyesített intézetben is. Az intézet Kende utcai alagsori tanácstermének falát díszítő, a tudósokról készült féldomborművek fényképét láthatják az egyes kutatókat bemutató rövid írások előtt.

Büszkék vagyunk rá, hogy ezek a nagy egyéniségek nálunk alkottak. Emlékezzenek rájuk, ismerkedjenek meg velük!

Benedikt Ottó (1897-1975) Benedikt Ottó

Az MTA Automatizálási Kutató Intézet (AKI) egyik alapítója és első igazgatója.

A XX. század első felének történései alakították életútját. 1919-ben emigrációba kényszerült, a Bécsi Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát. 1932-ben a szovjet kormány meghívta műszaki tanácsadónak és egyetemi tanárnak. Jelentős eredményeket ért el a különleges villamos gépek fejlesztése területén. Egyik legjelentősebb eredménye az autodinnek elnevezett szabályozott villamosgép volt, amely egy gépben valósította meg az akkor háromgépes feladatokat és így a villamos hajtások különösen fontos elemévé vált; a találmánynak széles nemzetközi sikere volt. Benedikt mérnöki nagyságát bizonyítja, hogy amikor a forgógépes hajtásokat a félvezetős szabályozások felváltották, képes volt a témát feladni és az intézet új témáit támogatni. Kitűnő munkái születtek az erősen telített mágneses terek számításában is. Életművéért 1958-ban Kossuth-díjat kapott.

Hazatérése (1955) után a Budapesti Műszaki Egyetem villamos gépek professzora lett és önálló, tanszéki kutatócsoportot hozott létre. Ebből 1960-ban akadémiai keretben alakult meg az Automatizálási Kutatócsoport, majd 1964-ben az Automatizálási Kutató Intézet. Jó érzékkel választotta meg munkatársait, ennek eredményeként az új intézetben szakmailag értékes fiatal kollektíva jött össze. Aktív vezetői pályája után is részt vett az Intézet életében és a tudományos közéletben. Egyik kezdeményezője volt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) létrehozásának, amelynek elnökségében nyugalomba vonulásáig dolgozott.

Csáki Frigyes (1921-1977) Csáki Frigyes

A magyarországi automatizálási elmélet első és hatásában máig élő mestere. Az MTA Automatizálási Kutató Intézet (AKI) egyik alapítója és tudományos igazgatóhelyettese, az MTA alelnöke (1976). 1973-ban tüntették ki Állami Díjjal az automatizálás tudományág elméleti műveléséért, " A korszerű szabályozáselmélet, a nemlineáris adaptív rendszerek" című munkájáért. Az elektrotechnika, a vezérléstechnika és a szabályozástechnika körébe vágó dolgozatai nemzetközi rangúak. Sok tekintélyes tisztség mellett elnöke volt a Pugwash Magyar Nemzeti Bizottságának is.

Egyaránt kiemelkedő szerepe volt a korszerű magyar felsőoktatás vezetésében és az automatizálás, folyamatirányítás, irányításelmélet tudományának fejlődésében. Számos könyvet írt, amelyek egy részét németre és angolra is lefordították. Ezek a könyvek hosszú ideig alapművekként szolgálták az oktatást és a kutatást, több, ez időben még csak nyomokban jelentkező új tudományos irányzatot úttörőként ismert fel. A BME rektoraként a villamosmérnök-képzés egyik korszerűsítője lett. Személyes jó kapcsolatai az Intézet munkatársaival megmaradtak, és egyetemi vezetőként is messzemenően támogatta az Intézet és a BME együttműködését a tudományos kutatás területén.

Frey Tamás (1927-1977) Frey Tamás

A matematikai tudomány doktora, az MTA Számítástechnikai Központ (SZK) igazgatója, az MTA Automatizálási Kutató Intézet (AKI) tudományos osztályvezetője. Fontosabb eredményeit az approximáció-elméletben, a differenciálegyenletek körében, a numerikus analízisben és az automatizálás algebrájában érte el. Az alkalmazott matematika területén jelentősen hozzájárult a biológia és az orvostudomány körében alkalmazható matematikai módszerek kidolgozásához különösen az orvosi diagnosztika területén. Tökéletesítette a szívvel kapcsolatos elektromos jelenségek számítógépes feldolgozását.

Elismert, nagy tudású matematikusként került az MTA Kibernetikai Kutatócsoport (KKCS) munkatársai közé, és az intézetté válás után (1963) nem sokkal az SZK igazgatója lett. Irányítása alatt nőtt meg a tematikában a számítástechnika matematikai alkalmazásainak súlya. Szakmai tudása, igényessége, emberi tekintélye az egész SZK hírnevének jó szolgálatot tett. 1968-ban a BME-n tanszékvezető egyetemi tanár lett. A számítástechnika matematikai elméletének oktatásában volt kiemelkedő szerepe. Az AKI-ban tudományos tanácsadói feladatot vállalt és az irányítástechnika elméleti kérdései osztályvezetője lett. Erős matematikus gárdát gyűjtött össze, közöttük sok, később szép pályát befutott fiatalt nevelt.

Hatvany József (1926-1987) Hatvany József

Az Intézet tudományos főosztályvezetője. 1978-ban kapott Állami Díjat "a számjegyvezérlésű hazai szerszámgépek fejlesztésében és gyártásában elért eredményeiért".

A számítógéppel segített tervezés és gyártás legjelentősebb hazai úttörője és rendkívüli nemzetközi hatású szakértője volt. A II. világháború előtt és alatt a legjobb angol college-ban, majd a Cambridge-i egyetemen tanult fizikát és a Trinity College tagja volt. Hatalmas humán tudományos ismeretbeli és gondolkodási hátteret gyűjtött. 1947-ben tért vissza Magyarországra, különleges képességeit ezután sokfajta módon kamatoztatták. Mind a Rákosi korszakban, mind 1956 után üldöztetést szenvedett, bebörtönözték, majd nehézségei voltak az elhelyezkedésben. 1964-től dolgozott intézetünkben és ez pályájának legtermékenyebb időszakává vált. Rendkívül széles szakmai ismeretei és nemzetközi kapcsolatai révén a legtöbbet ígérő új irányzatok felismerője volt és ezeket sikerrel vezette be az intézetben. Európában is egyedülállóan korán fejlesztett számítógépes grafikus eszközöket és három dimenzióban működő szerszámgépvezérlésű rendszereket, valós kísérleti üzemekben létrehozta a számítógépes termelés valamennyi fázisának teljes integrálását. Mai napig működő iskolát teremtett fiatal tehetségek nevelésével, ösztöndíjakhoz, külföldi tanulmányokhoz való juttatásával, ami abban az időszakban még kivételes lehetőségeket nyújtott a szakmai fejlődésre.

Rácz István (1922-1991) Rácz István

A szabályozott villamos hajtások európai tekintélyű alkotó szelleme, a műszaki tudományok doktora, az Intézet tudományos osztályvezetője. 1975-ben "a tirisztorokkal szabályozott aszinkron motorok elmélete terén és gyakorlati megvalósítása érdekében kifejtett munkásságáért" kapott Állami Díjat.

Rendkívül tehetséges mérnök volt, akinek kimagasló elméleti tudása erős gyakorlatimérnöki invencióval is párosult. Szakterületén, a villamos gépek dinamikus tulajdonságainak vizsgálatában nemzetközi szinten is élenjáró eredményeket ért el, könyvei ma is a téma alapműveinek számítanak, többek között a Kovács K. Pállal 1954-ben írt "Villamosgépek tranziens folyamatai" című könyvét számos nyelvre lefordították és mindmáig használják. A váltakozóáramú villamosgépek "vektoros" elméletének alapjait ők dolgozták ki munkatársaikkal. Rácz István több munkájával is megelőzte a korát. Például a tirisztorok alkalmazását évekkel azok feltalálása előtt bemutatta: mágneskapcsolókkal szimulálva az akkor még nem létező erősáramú félvezetőket, indukciós motorok léptető üzemére. Később a villamos hajtások automatizálásával és ezekhez kapcsolódva a korszerű teljesítményelektronikai elemek alkalmazásával foglalkozott hasonlóan magas színvonalon. Különleges matematikai tudásával tudományos munkájában a számítástechnikát megjelenésétől kezdve aktívan használta, módszereit saját területén továbbfejlesztette.

Korán bekapcsolódott a BME-n folyó automatizálási kutatásokba, később főállású egyetemi tanári munkája mellett az AKI, majd a SZTAKI osztályvezetője volt (1964-1977). Tudományos irányításával a SZTAKI a teljesítményelektronika területén nemzetközileg is kiemelkedő iskolává vált. Többek között a szabályozott áramirányítós hajtások vektoros elméletét dolgozta ki munkatársaival. Kimagasló tudományos munkájával, nemzetközi tekintélyével jelentős mértékben hozzájárult az Intézet elismeréséhez.

Tarján Rezső (1908-1978) Tarján Rezső

Matematikus, fizikus, tanulmányait Bécsben végezte. 1945 után az újjáéledő magyar elektronikus ipar egyik fontos vezetője volt. A Rákosi rendszerben hamis vádakkal bebörtönözték, szabadulása után egyik hazai úttörőjévé vált az akkor még az egész világon csak kibontakozó számítástechnikának. Õ lett az MTA Kibernetikai Kutató Csoportnak, az intézet egyik elődjének első szakmai vezetője, és így kimagasló szerepe volt az első magyar számítógép, az M3 hazai adaptációjában, létrehozásában és a különböző tudomány-területeken az alkalmazás elindításában. Körülötte tehetséges fiatalokból olyan iskola alakult, amelyik később a magyar számítástechnika vezető szakembereinek eredetévé vált. 1960 után, korábbi megpróbáltatásai nyomait viselve és az akkori kicsinyes harcok küzdelmeitől megfáradva visszavonult és az OMFB szakértője lett haláláig. Alapítója és első elnöke volt a Neumann János Számítógéptudományi Társaságnak.

Uzsoky Miklós Uzsoky Miklós (1925-1995)

A magyar elektronikai kutatás és fejlesztés egész történetének egyik legzseniálisabb alakja. Az ország szellemi zártságának idején több olyan újdonságot alkotott, amelyek a maguk korában az Egyesült Államokban ezzel egyidőben alakultak. Ilyenek voltak a hátrafelé haladó hullámok, a digitális technika különleges szűrői és sok más olyan eredmény, amik részben a kor viszonyai miatt, részben az általános fejlődés következtében már csak történetekben élnek tovább. Uzsoky alkotta meg az első magyar fejlesztésű televíziós adót és szellemi irányításával jött létre az a mikrohullámú távközlési rendszer, amely hosszú időn keresztül a magyar ipar egyik legnagyobb exportcikke volt. Intézetünkben úttörője volt a számítógéppel segített elektronikus tervezésnek, ellenőrzésnek és gyártásnak. Az általa fejlesztett berendezéseket az intézet hosszú ideig exportálta. A maga idejében úttörő, korszerű modemeket fejlesztett, olyanokat, amiknek beszerzése Magyarország számára lehetetlen volt. Ezek voltak a magyarországi számítógépes hálózat első kulcstermékei. Matematikai, fizikai és mérnöki gyakorlati ismeretei, alkotó fantáziája páratlan volt. 1973-ban tüntették ki Állami Díjjal az elektronikai iparban számítógéppel folyó tervezés és fejlesztési technológia kidolgozásáért.

Roska Tamás Roska Tamás (1940-2014)

Bolyai-, Széchenyi-, Gábor Dénes- és Prima Primissima-díjas akadémikus, az Intézet Tudományos Tanácsának elnöke, a Duális és neurális számító rendszerek kutatólaboratóriumának vezetője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológia és Bionika Karának megalapítója. Fiatal kutatóként áramkörelmélettel, illetve a sokmagos számítóegységek szilíciumon történő hatékony megépítésének és összeköttetésrendszerének, a processzorok egymás közötti feladatmegosztásának és kommunikációjának elméleti kérdéseivel foglalkozott. A 80-as években figyelme az élővilágban található információfeldolgozás felé fordult. Hazai, nyugat-európai és tengerentúli neurobiológiai, áramkörelméleti, és áramkörtervező kutatócsoportokkal együttműködve kidolgozta és szabadalmaztatta az analogika számítógép architektúrát, amely a gerincesek látórendszerének felépítését vette alapul, és amelyben megjelent az ember analitikus és logikai gondolkodásának kettőssége. Az elkészülő retina-ihlette analogikai látóchipek koruknak leghatékonyabb képérzékelési és feldolgozási számtó egységei voltak. Az ezen a chipen alapuló Bi-i ipari látó-feldolgozó számítógép elnyerte az év terméke díjat a stuttgarti ipari vásáron 2003-ban. Az analogikai mikroprocesszor alapelemei és elrendezései ma is építőkövei jónéhány modern mesterséges intelligencia rendszernek. Fantasztikus képessége volt a kapcsolatteremtés. Hatalmas műveltségének, emberismeretének, pozitív kisugárzásának és őszinte kíváncsiságának köszönhetően, pár mondat után meg tudta találni azt a témát, amely beszélgető partnerét és őt is egyaránt izgatta. Vallotta, hogy a természettudomány, a művészetek és a hit igazságai együtt visznek közelebb ahhoz, hogy az “ember világát” megértsük. Iskolateremtő képessége is rendkívüli volt. Megálmodott, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen megalapított és fel is épített egy kutató egyetemi kart és doktori iskolát, ahol az informatika mellett a neurobiológia alapjait is megtanulják a diákok. Roska Tamás Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, és a Vatikán világi személyeknek adható legmagasabb kitüntetését, a Nagy Szent Gergely Rendet is elnyerte.

Inzelt Péter Inzelt Péter (1944-2019)

Az MTA SZTAKI (SZTAKI vagy Intézet) igazgatója, a politikai rendszerváltás utáni modern Intézet kialakítója, aki 21 éven át vezette az intézményt. 1968-ban diplomájának megszerzését követően csatlakozott az MTA Automatizálási Kutató Intézetéhez (AKI) a Folytonos Folyamatok Irányítása osztály tudományos gyakornokaként. A tehetséges szakember kiemelkedő szakmai és menedzsment képességeit felismerve vezetői egyre jelentősebb feladatokat bíztak rá, így 1981-től már az Intézet tudományos osztályvezetője, majd 1987-től gazdasági igazgatóhelyettese, 1993-tól 2015-ös nyugdíjba vonulásáig pedig a SZTAKI igazgatója.

Nevéhez köthető többek között az ország egyik legelső sikeres világbanki tenderének elkészítése és megvalósítása, de vezetése alatt csatlakozott az Intézet – elsőként a volt szocialista országok közül – a nagy tekintélyű ERCIM (European Research Consortium of Informatics and Mathematics) konzorciumhoz, és nyerte el 2001-ben a Center of Excellence kitüntetést. Fontosnak tartotta a nemzetközi kapcsolatok kialakítását és a SZTAKI bevezetését a nemzetközi pályázatok színterére.

Igazgatása alatt az Intézet mind belső struktúrájában, mind külső megjelenésében megújult. Irányításával került megépítésre az Intézet Lágymányosi utcai épülete, és megújításra a Kende utcai székház, valamint a Victor Hugo utcai telephely.

Munkáját számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével (2003); Széchenyi-díjjal (2007); az MTA Pro Scientia Hungarica érmével (2014); a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozat kitüntetésével (2015); és Neumann-díjal (NJSZT, 2015) is.

„Ami engem illet: örömmel és szívesen voltam 21 évig, az engedélyezett életkor végső határáig igazgató, igyekeztem az intézetet jól szolgálni. Remélem, vannak néhányan, akik hasonlóan gondolják. Sok sikert kívánok az intézetnek, utódomnak, minden vezetőjének és munkatársának a jövőben!” (Inzelt Péter gondolatai Szentgyörgyi Zsuzsa: A Sziget című könyvében)

Vámos Tibor (1926-2021) Vámos Tibor

Az MTA Automatizálási Kutató Intézet társalapítója, valamint a SZTAKI alapítója.

Alapító-igazgatóként sikerült a SZTAKI-ból szigetet alkotnia, jórészt mentesítve az itt dolgozókat a külvilág negatív hatásaitól. Műszaki emberként ugyanúgy ismerte a görög klasszikusokat, vagy a modern képzőművészetet és kortárs zenét, értette a társadalomtudományok szempontjait és nyelvét. Mindig összekötő láncszemként tekintettek rá a tudomány és az ipar között.

Vámos Tibor Budapesten született 1926. június 1-jén. A Barcsay utcai Madách Gimnáziumban érettségizett 1944-ben. Ugyanebben az évben munkaszolgálatosként Fertőrákosra hurcolták, ahonnan megszökött, és katonai börtönbe került. Tizenévesen matematikus-fizikus szeretett volna lenni, de – saját szavai szerint – néhány igazi tehetség megismerése után váltott a matematikai-fizikai hátterűnek ígérkező villamosmérnöki tanulmányokra. 1945 tavaszán iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetemre, 1949-ben szerzett diplomát.

Kandidátusi értekezését 1958-ban a dobos szénportüzelésű kazánok terhelésszabályozásáról írta. Érdeklődése hamar az éppen még csak kibontakozó számítástechnika irányába fordult. 1958-tól 1964-ig az MTA Automatizálási Osztályának vezetője. 1964-ben Benedikt Ottóval és Csáki Frigyessel megalapítja az MTA Automatizálási Kutató Intézetet, a mai SZTAKI egyik elődintézményét. Akadémiai doktori disszertációját ugyanebben az évben az erőművek, és energetikai rendszerek dinamikus viselkedése a számítógépes módszerek hazai alkalmazása témában védte meg. Vezetése alatt, 1974-ben a MTA Automatizálási Kutató Intézet (AKI) és az MTA Számítástechnikai Központ (SZK) egyesítésével megalakult a mai SZTAKI, melynek 1964-1985 között igazgatója volt, 1986-tól pedig az intézet Tanácsának elnöke, professor emeritusa.

Kutatói pályája mellett egyetemi pályafutása is kiemelkedő: 1969-től a Budapesti Műszaki Egyetem professzora, 1990-től a Central European University Tudományos Programja mellett működő kuratórium elnökeként dolgozott. 1992-1993-ban a George Mason University, Fairfax/VA Distinguished Visiting professzora, 1993 és 1994-ben pedig a George Mason University Distinguished Affiliate professzora.