Ilyen lesz a gyártás a járvány utáni világban – publikáció a COVID-19 iparági hatásairól

A koronavírus-járvány okozta gazdasági sokk a gyártásban és a kapcsolódó logisztikában is megmutatkozott: a vírusra reagáló országok sorra zárták le határaikat, a lakosság az otthonában rekedt, ez pedig a munkaerőpiacra is hatással volt, hisz minden ipari folyamatot lassított, rosszabb esetben egyenesen ellehetetlenített.

Az ellátás is lelassult, a repülés mint közlekedési forma szinte teljes leállásával rég nem látott súly nehezedett a szárazföldi és vízi szállítmányozásra. Másrészt hirtelen megnőtt az egyes egészségügyi eszközök és berendezések iránti igény, amit a gyártók képtelenek voltak kielégíteni.

Felmerül a kérdés: miben lesz más a gyártás egy COVID-19 utáni világban? Többek közt erre kereste a választ közös publikációjában Monostori László, az ELKH SZTAKI igazgatója és Váncza József, a SZTAKI Mérnöki és Üzleti Intelligencia Kutatólaboratóriumának vezetője.

Fontos a rugalmasság és a robusztusság

Az angol nyelven, felkérésre írt, 2020. szeptemberében megjelent, Lessons Learned from the COVID-19 Pandemic and Their Possible Consequences on Manufacturing című publikáció termékvariációk, technológiák, ellátási láncok, menedzsment és emberközpontú termelés szintjén is felvázolja: mi várható a gyártásban az elkövetkezendő időben, illetőleg milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy egy esetleges következő világjárvány idején minden korábbinál hatékonyabban reagálhassanak a termelővállalatok a hirtelen megváltozott körülményekre.

A cikk egyik fontos megállapítása is az adaptáláshoz kapcsolódik: az olyan vállalkozások, amik több, különböző termék gyártására rendezkednek be, nagyobb eséllyel vészelik át az új körülményeket, mint azok a cégek, amik néhány jól kiválasztott, gazdaságosan gyártható terméktípus gyártására állnak rá – a járvány eddigi szakaszaiban is látható volt, hogy ezek a „high-mix, low-volume” cégek képesek voltak folyamatosan, nagy terhelés alatt teljesíteni. Erről szól többek között a SZTAKI által koordinált európai H2020-as CO-VERSATILE projekt is, aminek célja, hogy egy esetleges újabb világjárvány alkalmával minél hatékonyabban lehessen átállítani gyártórendszereket egészségügyi eszközök gyártására.

Ezt támogatandó, a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a termeléstervezési és -irányítási eljárásokra, mert azoknak sokszor csak töredékes információk mellett kell működniük. E területek hatékonyságán is sokat javíthat a mesterséges intelligencia: a nagy adattömegeket feldolgozni képes gépi tanulás segíthet a hatékonyabb és gazdaságosabb döntések meghozatalában. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a kizárólag profitorientált gondolkodást maguk mögött kell hagyják a felek, hisz az átállás fejlesztéseket igényel.

Az additív megoldásoké a jövő

Gyártási eljárások szintjén az additív megoldások (pl. 3D-nyomtatás) kerülnek előtérbe, méghozzá az eddiginél jóval szélesebb alapanyagkészlettel. Az additív gyártás is növeli a már hangsúlyozott rugalmasságot: ezzel a technológiával egyedi, változatos termékek sokaságát lehet előállítani, méghozzá viszonylag gyorsan.

A hatékonyságot tovább fokozhatják az ember-gép együttműködést támogató gyártórendszerek, amiket szintén a mesterséges intelligencia tehet okosabbá: a prediktív eljárások a digitális iker ötvözésével nem csupán gyorsan reagáló rendszereket hozhatnak létre, hanem olyanokat, amik előre jelzik a változásokat és képesek azokra időben reagálni.

A publikáció mindezek mellett persze kérdéseket is megfogalmaz. Egyik ezek közül, hogy a COVID-19 valóban a gyártás deglobalizációjához vezet-e, mert ha igen, az is hatással lesz a termelő iparágakra. Vajon a mostani válság ösztönzi-e a kooperáció erősödését vagy új formáinak kialakulását, ami egyben a fenntartható gyártás lényegi előfeltétele? De ugyanilyen fontos, hogy a világ kormányai támogatják-e majd az újfajta gyártási eljárások hatékony terjedését.

A publikáció teljes szövege ide kattintva érhető el.